"Önnek egy üzenete van az üzenetrögzítőjén. A sípszó után nyomja meg a kettőskereszt gombot."
Fáradtan dőltem neki a pultnak, miután lenyomtam a gombot. A tegnap este teljes mértékben kifárasztott; bulizni voltam Harry-vel és a barátaival.
"Lou, kicsim, ha ezt hallod--felejtsd el. Tudom, mindig is utáltad a klisé szövegeket. Már kiskorodban is utáltál minden romantikus mesét, még a Titanicot se voltál hajlandó megnézni. Nem hibáztatlak semmiért. A szerelem fájdalmas dolog. És édesem, a szerelem lassan mindenkit megöl. Egyenként marcangolja szét a lelket, hogy utána darabokra hullva elhagyja a megtört testet. Vannak, akik túlélik, de vannak, akik nem. Nem voltam elég erős felnevelni téged, nem volt erőm, emiatt a munkába menekültem. Azt hittem, a pénz mindent megold. Tévedtem. De ezúttal nem tévedek, és vállalom a sorsomat. Menekülj el, amilyen messze csak tudsz. Majd találkozunk, talán, egy másik életbe. Sajnálom, hogy elbuktam--"
Csend.
Összehúzom a szememet, nem igazán vagyok biztos abban, hogy mit hallottam éppen. Újból lejátszom, minden egyes szóra odafigyelek.
Kopognak. Ökölbe szorítom a kezem. Ha egy kicseszett szomszéd akar szaglászni utánam, nem hagyom futni.
Nagy hévvel kitárom az ajtót, éppen szólásra nyitnám a számat, de becsukom. Kettő egyenruhás pasas áll előttem.
Lesápadok.
Istenem, kérlek, leszokok a cuccról, csak ne vigyenek börtönbe. Esküszöm, csak ne kapjanak el.
"Ön Mrs. Louise Nesbitt?"
Mérlegelem a lehetőségeimet. Ha hazudok, előbb-utóbb úgyis megtalálnak.
"Igen."
"Az anyját holtan találták a Temzében. Valószínűleg öngyilkosság történt."
Rácsapom a rendőrökre az ajtót.
Körülnézek a szobában, úgy érzem magam, mint aki azonnal elájul.
Hol van a füves cigim?
Beviharzok a szobámba, mindent szétverek. A közös képünket anyával a falhoz dobom, ami nagy csattanással ezer darabra tör. Beleütök a falba repedést hagyva.
Megtörlöm izzadt tenyereimet. A kezeimre pillantok, már megint remegnek. Kell valami, most azonnal.
Cigaretta helyett megtalálom a tablettáimat.
Ez is megteszi.
Visszaemlékezek anya szavaira. Menekülnöm kell. Tudtam, hogy ez egyszer befog következni. Anya állandó depresszióban volt, hiába mosolygott. A mosoly mögött az élet megpróbáltatásai lapultak.
Tárcsázom Harry számát.
"Harry, ne kérdezz semmit, csak gyere ide, és segíts összepakolni. Anya megölte magát és nem tart sokáig, meg fogják tudni, Harry, ki fog tudódni."
"Öt perc és ott leszek."
Lerohantam a pincébe és .
Elcsesztük, és ezen nem volt mit változtatni. Anya nem vállalta a felelősséget.
Egyvalamiben viszont tévedett.
Nem csak ő bukott el, én is elbuktam az élet gödrében.
